egész nap csak arra tudtam gondolni, hogy végre itt a hétvége. nem mintha valami különleges tervem lenne, csak hát a 11-ig alvás elég vonzó:D a 2 szabadnap örömére máris megnéztem a remember me-t. nem mondom hogy a legnagyobb kedvencek között lesz, de azért ilyeneket is kell nézni. néha jó, hogy nem másfél órán keresztül azt bámulom, ahogy egy őrült gyilkolássza a tiniket, vérszívók, vérfarkasok vagy más kitalált lények szenvednek, vagy csak a kemény csávók győznek le mindenkit. néha kell egy film, ami igazi, ami megkönnyezteti az embert, és nem egy mézesmázos szirup világot fest le, ahol a szépfiú megbánja bűneit, a csaj megbocsát, és boldogan élnek amíg... mert a remember me nem ilyen... valami hasonlót éreztem, mint az utolsó dalnál. itt is megvolt az a pillanat, amikor minden túl tökéletes volt. az utolsó 10 perc előtt még vegyes érzéseim voltak. de aztán jött a nagy bumm... tényleg túl szép volt, hogy igaz legyen. és így az emlékezz rám az utolsó dal mellé lépett, a kedvenc drámák között. alapból nem egy sziruppal teli sztori, de így már megint megkönnyeztem. a másik kedvencnek nem igazán nevezhető, de legjobban megérintő rész, amikor szegény kiscsaj haját levágják a suli... hát inkább nemmondom milyei. és hogy aztán még ott szemétkedtek a suliban, az már tényleg kiverte a biztosítékot. ekkor már inkább a dühtől könnyeztem. miért kell ilyen szemétnek lenni? csak mert valaki nem olyan mint mindenki más? hát én ezerszer szívesebben barátkoznék a kicsit különc, de rendes csajjal, aki baromi tehetségesen rajzol, mint az elkényesztetett apuci kislányaival, akik csak szemétkedni tudna, mert gondolom máshoz nem igazán értenek. tyler (robert pattinson) helyében lehet hogy lekevertem volna pár pofont... jolvan, az azért lehet hogy durva lett volna, de igazán megérdemelték volna. ami viszont meghatott, hogy hogy összejött a család, meg hogy végre apuci is észrevette hogy van egy lánya.
már említettem párszor, hogy föszereplő csávót robert pattinson alakította, és hát azért ő is megérdemel külon pár szót... fura volt, de jó értelemben... asszem... szóval a film elején valahogy mindíg az volt az érzésem, hogy a következő fazont aki szembejön az utcán pofon vágja XD és ez fura módon tetszett... meg kedvenceim a hugával való jelenetek. tényleg látszott hogy szereti őt, törődik vele. szóval rp most a szememben bizonyította, hogy nem egy utolsó színész. talán én is beállok az pattinson rajongók sorába? nah azt azért talán nem, de kezdésnek ez elég jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése